A kovácsolt tengely konfigurációját jellemzően a tengelytest kialakítása határozza meg. Alapelemként a tengelytest viseli a nyomatékot és a hajlítónyomatékokat a mechanikai rendszeren belül, miközben megtámasztja az erőátviteli elemeket. A működési követelményektől függően a karosszéria szilárd vagy üreges tengelyként is kialakítható az erő és a súly közötti egyensúly optimalizálása érdekében. Általában olyan anyagokat használnak, mint az ötvözött acél vagy a nagyszilárdságú szénacél; kovácsolási és hőkezelési eljárásokat alkalmaznak a belső mikrostruktúra sűrűségének növelésére, ezáltal biztosítva a kiváló fáradtságállóságot nagy terhelések és gyakori ciklikus terhelések mellett.
A funkcionális konfiguráció tekintetében a naplók és a spline-k kritikus összetevők. A csapok érintkezési felületként szolgálnak a tengely és a csapágyak vagy más forgó alkatrészek között, amelyek pontos méreteket és magas felületi minőséget igényelnek a súrlódás és a kopás minimalizálása érdekében. A hornyok a fogaskerekek vagy tengelykapcsolók csatlakoztatására és a nyomaték átvitelére szolgálnak. A bordák fogprofilja, hossza és felületkezelése közvetlenül befolyásolja az erőátvitel megbízhatóságát és az alkatrész élettartamát; következésképpen a megmunkálási pontosságot és a hőkezelési feltételeket szigorúan ellenőrizni kell a gyártás során. A kovácsolt tengely konfigurációja olyan jellemzőket is tartalmaz, mint a tengelyvállak, kulcshornyok és egyéb segédszerkezetek. A tengely vállai megtámasztják a fogaskerekeket, csapágyakat vagy tengelykapcsolókat, megakadályozva a tengelyirányú elmozdulást működés közben, míg a reteszhornyok rögzítik a kulcsokat az alkatrészek közötti megbízható erőátvitel érdekében.